Az előző évi Moszkva-Szentpétervár utat is bécsi indulással kezdtük. A buszunk akkor 40 percet késett, igaz úgy is időben odaértünk. Most az akkori izgalmakat el szerettük volna kerülni: már délben elindultunk , és 3 kor már a reptéren voltunk. A gép csak 21:30-kor indult, így órákon keresztül várakoztunk. Hát sem az izgalom az esetleges lekésés, sem az órakat felemésztő várakozás nem egy kellemes dolog.
A repteret más "ismertük", így tudtuk, hogy az indulási oldalon összesen csak 2 pad van ! Így lementünk az érkezési szintre. Na ott már találtunk néhányat, bár eléggé keresni kellett a szabad helyeket. Az amúgy sem túl bőséges férőhelyek nagy részét a jobbára arab reptéri transzfer sofőrök foglalták el. Tisztára mint a Men in Black filmben: fekete öltöny, nyakkendő fényes lakcipő, napszemüveg. Ja és a mindig kézben lévő slusszkulcs és/vagy mobiltelefon. Azért az elgondolkodtató volt, hogy az ott őgyelgő sofőrök -vagy 10-15- mind csak arabok, a szolgáltatást kínáló pultnál 1 arab, 1 "fehér", és a szervezést végző főnökasszony szintén fehér...
Felfedeztük, hogy az alsó szinten van egy nagy BILLA szupermarket, ahol normál bolti árakon lehet vásárolni. Egy kis nasit ilyen gazdaságos megoldással szereztünk be, de késő délután felé azért megvacsiztunk egy önkiszolgáló étteremben. Valami mexikói egytál étel 5,5 €-ért adtak, ami a reptéri körülményekhez gépest elég normális árnak tünt.
Fél 8 körül megkezdődött az utasfelvétel. Úgy terveztük, hogy csak kézipoggyászunk lesz: így amikor késő este megérkezünk nem kell a csomagokra várni, csak kisétálunk a gépből és kész. A csomagjainkkal azonban volt annyi bibi, hogy a kizipoggyászként elfogadható maximált méretet (55 x 40 x 20cm) 3 centiméterrel meghaladta a rászerelt kerekek miatt. Ezzel nem is volt problémánk amikor Moszkvába mentünk, sőt a nővéremnek is kölcsön adtuk egy útra, mint kézipoggyász méretű táska. Viszont februárban, amikor Velencébe repültünk megmérették velünk: a kilógó kerekei miatt nem fért bele az ellenőrző keretbe: hopp 5000Ft a csomagfeladásért. Légitársasága válogatja, de egyre több, főleg fapados társaság számol fel díjat a feladott poggyászért, aminek az ára a jegy rendelésekor 1 egység, a helyszínen viszont a duplája. Így akkor nekünk 5000 Ft-ba fájt az 1 darab csomagunk, ugyanannyiba mint a repjegy....
Igazából nem is a spórolás, hanem a mielőbbi városba jutás miatt nem akartuk feladni a cuccokat. Szerencsére nem foglalkoztak a mérettel, simán mehettünk. Az átvizsgálás, kapunyitás gond nélkül zajlott. Időben beszálltunk a Boingbe. Amikor a csomagokat raktuk be a fejünk fölé, akkor értettük meg a méret korlátozást. Pont annyival lógott ki a kerék, hogy ne lehessen a csomagtartót lecsukni. Szerencsére keresztbe el tudtuk forgatni, így nem volt belőle gond. Az előző évben egy új Airbussal mentünk, oda simán befért hosszában is, meg amikor most jöttünk vissza egy öregecske Boeinggal akkor is. Úgy látszik a csomagtartó mérete gyártmány függő.
Mindenesetre ha majd legközelebb megyünk, akkor olyan cumót fogunk vinni, ami tényleg megfelel az előírtaknak, nem akarok felesleges kellemetlenséget se magamnak, se másnak avval, hogy nem lehet normálisan pakolni a csomagtartóba.
A repülés az eddig leghosszabb ideig tartó útunk volt. Elég unalamasan telt, bámészkodni se nagyon lehetett a sötétben az egyébként a végig felhőtlen időben.
Pontosan érkeztünk, és éjfél körül +18 °C fogadott minket. Ugyanebben az időben otthon, Budapesten -2°C volt !
Az elsők között sétáltunk ki az érkezési csarnokból. A belváros és a reptér között közlekedő busz ilyenkor már nem járt. "Sima" busszal, illetve annak éjszakai változatával meg nem akartunk bénázni. Több helyen is írták, hogy a reptér nagyon közel van a városhoz, és a taxi tizenakárhány €-ért behoz a belvárosba. Így aztán megreszkíroztuk ezt a luxust. A kocsik sorban álltak egymás után. A napközbeni nagy utasforgalom miatt utasterelő korlátok vannak a járdán, de most senki sem várt kocsira. Kikerültük a terelőket, egy mercikombi előre jött, és beszálltunk. Bemontuk a Hotel nevét, meg , hogy a Rue de Gloria-n van. A sofőrünk megértette és a rövid utazás során az összs kommunikációnk ennyi volt, mert egy szót sem tudott angolul. Az autókázás alatt rövid szociológiai vizsgálatott tettünk a portugál emberek ingerlékenységét tesztelve . Egyszer valaki nagyon bénázott a forgalomban, egyszer meg pont az orrunk előtt zárták le az utat, pedig átengedhettek volna. Mindkét szituációban a sofőrünk kommunikált a bosszúságot okozóval, de ez kimerült fejcsóválás, és a sóhajba fulladó beszélgetés eszköztárában. Semmi emelt hangú anyázás meg ilyenek. Bár mintavételezésünk nem volt reprezentatív de mi úgy értékeltük, hogy a portugálok alapjában nagyon nyugodt emberek.
Kb. 10-15 perc alatt már a szálloda előtt voltunk. Összesen 14€-t mutaott az óra, amiben benne volt 1 csomag szállítási díja is. Kapott 15-öt, megköszönte, és mi mentünk ba a szállóba. Az épület kissé kopottas volt, hasonlóan a szobák is.
A fürdőszobában kb 15-20 éves szerelvények, a csempézés, a kövezés már kicsit megsárgult. A bútorok faburkolata már jócskán kikopva, a szőnyegpadló ugyan tiszta, de néhány sötét folt rajta. Az ágynemű a szokásos lepedőre tett pokróc.
Egy kicsit csalódott voltam, mivel a www.tripadvisor.com oldalon elég jó visszajelzéseket találtunk róla. de minden tiszta volt, mi meg álmosak, így nem foglalkoztunk továbba dologgal: hamar elaludtunk.
VISSZA A BEVEZETŐHÖZ AZ 1. NAP FÉNYKÉPALBUMA TOVÁBB A 2. NAPRA
