A liszaboni tömegközlekedési társaság (Carris) honlapjáról már itthon kinéztem, hogy a legmegfelelőbnek a napijegy választása tűnik, amit a 7 domb (7 Colinas) feltöltős kártyával lehet venni.

Fel is szerettük volna venni videóra az automata kezelését, hogy a hasonszőrű kétbalkezesek , mint mi már a biztos tudás birtokában álljanak neki jegyeket venni, de a metró nagyon udvarias alkalmazottja odajött hozzánk, hogy nem szabad videózni. Próbált még segíteni, de addigra már kiválasztottuk a jegyeket. A Londoni metrón volt valami hasonló alkalmazott, aki az aluljáróban mutogatta, hogy hol kell jegyet venni, hogyan lehet eljutni valamelyik állomásra. Az itthoni metrón is szívesebben látnék ilyen segítő embereket, nem pedig az általában egymással állandóan dumáló, a jegyüket mutató utasra fittyet hányó "ellenőröket".
A mágneskártyás napijegyet a metróba befelé, és kifelé is egy érzékelőhöz kell odatenni, erre kinyit az ajtó, és lehet menni.
A jegyek bírtokában egy megállót mentünk a Baixa Chiado állomásig, innen gyalog sétáltunk tovább a Tejo irányába.

.jpg)
.jpg)
A Felfedezések emlékművét ( Padrão dos Descobrimentos) , ami formájában egy hajóra hasonlít, Tengerész Henrik halálának 500. évfordulóján avatták fel 1960-ban.
Portugália gazdagságát az új tengeri kapcsolatainak köszönhette, Az emlékmű orrában maga Tengerész Henrik áll, mögötte a korszak hírességei ( Vasco De Gama, Luís de Camões stb.) Az építményben kiállítóterem működik ( belépő 2,5€), és lifttel felmehetünk a tetőre is , ahol remek kilátás nyílik a környékre.
Az emlékmű előtt egy óriási világtérkép van kirakva mozaikból, ahol a turisták lelkesen szokták megkeresni saját hazájukat.
A vonatok a belvárosból Cais do Sodré pályaudvarról indulnak. Mindent megtudhatunk a Portogál Vasutak ( Comboios de Portugal ) honlapjáról, így pl a menetrendet is megnézhetjük.
Van olyan járat, ami közvetlenül megy Cascais-ba, de azok a járatok, ami megáll Belémben is csak Oeiras állomásig mennek, ott át kell szállni a Lisszabon Cais do Sodré állomásáról jövő vonatra. Ez a gyakorlatban rém egyszerű:A vonat megáll: a bal oldali ajtón ki kell szállni, és a peron másik oldalán a sok emberrel együtt megvárni a néhány perc múlva érkező vonatot. A lustábbak még bent maradnak a csak eddig közlekedő vonatban. Ez kissé megzavart minket, na meg persze mi a másik oldalon szálltunk ki. Kissé bamba képet vághattunk, mert egy perc sem telt belé és egy idős úriember megkérdezte, hogy „Cascais?” , válaszként bólogattunk nagyokat, és a vonat túloldalára mutatott. Mi meg sűrű „obrigádó”-kat emlegetve átmentünk a jó helyre. Nem kellett hozzá nyelvtudás, csak egy kis segítőkészség. Hát jól esett!
A vonatból nézelődve helyes kis nyaralókat láttunk. A már szinte egybeépült Estoril és Cascai városka kedvelt üdülőhely, pálmafákkal, gondozott épületekkel. Az átszállással együtt kb. 40 perc volt az út. A fejenként 1,7 eurós jegyeket az állomások peronján lehet automatából venni: meg kell nyomni az állomás neve melletti gombot, a pénzt meg beletenni és kész.
A vasútállomás a városka szívében van. Innen girbe-gurba, 1-2 emeletes házacskák között vezető macskakőves utakon néhány perc alatt lesétátunk az öbölbe.
Eddigi útjainkon eddig ezek az éttermek váltak be a legjobban: egyrészt az étlap megértését segítik a kitett ételek, aztán a Zsuzsi által nem igazán preferált húsételek helyett biztos , hogy találni valami nekivalót: ha mást nem hát valami köretet meg levest. Ha meg valami nem izlík, akkor abból nem veszünk többet,. Szóval a lényeg,_:iztosan degeszre tudjuk magunkat enni, hogy éjszaka meg ne tudjunk aludni :).
Az étteremben főleg húsételek voltak. A kaja valami 8-9 € fejenként, de az italért fizetni kellett. Bementünk az étterembe, leültünk egy asztalhoz. A pincér kijött, felvette az ital rendelést, majd kihozták a terítéket.
Sangriát kértünk, amit egy nagy kancsóba töltöttek. A gyümölcsbort telerakták alma és narancs darabokkal, és a végén egy kis csapolt sört eresztettek rá, hogy habos legyen a teteje. A kaja 4-5 féle húsétel meg salátabár volt. Mindenki talált az ízléséhez való ennivalót, de azért nem volt olyan jó, hogy azt gondoljuk minden este ide megyünk vacsorázni. Itallal együtt fizettünk 22,8€-t.
Még sétáltuk egy kicsit, de a fényképező gép, és a videokamera kb. egyszerre merült le, meg igazság szerint mi is elég fáradtak voltunk, így hazasétáltunk. Azt azért még lencsevégre tudtuk kapni, hogy a tér hullámos kövezése pont olyan, mint Cascais-ban.